Ugye te is szeretted a bűvészeket gyerekkorodban? Én nagyon! De Harry Potter – ami bőven túl van a gyerekkoromon 😊- története is lenyűgözött, sok más szülővel együtt, ami többek között annak is köszönhető, hogy még ha nem is valljuk be nyíltan, mindenkiben van egy különös vonzódás a mágiához, a csodákhoz vagy a csodák megteremtéséhez. És mi lenne, ha egyszer tényleg rádöbbennénk, hogy nem csak a tetteinkkel hozunk létre dolgokat?
Nem volt ez mindig így, évezredekkel ezelőtt a mindennapos tudás része volt a mágia, a rituálék, az akkor élők figyeltek és vigyáztak rá, hogy mit mikor tesznek, vagy a szavakkal és a gondolatokkal mit hívnak elő. Különös tisztelet övezte a szavak erejét, tudták, hogy képesek a teremtésre, némelyik szónak akkora erőt tulajdonítottak, hogy ki sem ejtették őket, inkább szimbólumokkal írták körbe. Az „abrakadabra” szót ma már a bűvészeknek tulajdonítjuk, de eredete nagyon régre nyúlik vissza, úgy tartották, ez egy erőteljes varázsige. A kutatók nem tisztázták még pontosan, de vagy az ókori Mezopotámiához, vagy az arámi nyelvhez – a Jézus által beszélt sémi nyelvhez – kötik, és szó szerint azt jelenti: „megteremtem, amit mondok”. Ha a szó a rokon héber nyelvhez tartozna, akkor hasonló jelentése lenne: „Úgy történt, ahogyan megmondták”.
Különös gyógyító erőt is tulajdonítottak neki, néhány orvosi fejlegyzésben olvasható, hogy a maláriában szenvedőknek egy olyan amulettet kelett viselniük, amelyen egy háromszögbe írt „abrakadabrangle” szó szerepel.
De térjünk vissza a szómágiához, illetve a szavak erejéhez!
Geszti Péter az egyik podcastjában mesél arról, hogy egyszer meghívták a Mount Everestre hegyet mászni és a csapatban volt egy fiatal srác, aki nagyon tartott attól, hogy magassági betegséget fog kapni. Annyira befészkelte a fejébe magát ez a félelem, hogy végül sajnos meg is betegedett, egyedüliként a csapatban.
Nagyon nem mindegy, hogy milyen gondolatokat és érzéseket táplálgatunk nap, mint nap, minek adunk energiát, mert az fog gyökeret verni.
Munkám egyik legizgalmasabb, és leghatásosabb része, amikor a kliens belső világképét térképezzük fel. Nem rögtön az első ülésen, természetesen, de én már az első pillanattól nagyon odafigyelek arra, mit mond és arra is, ahogy ezek a kifejezések hatnak rá. Erősítik vagy gyengítik? Büszkébb, magabiztosabb lesz-e tőle, vagy bizonytalanabb? Arra is figyelek, hogy amit mond és amit sugároz magából, az összhangban van-e egymással? Eljutott-e oda, hogy szembe nézzen az árnyékaival és integrálja őket? Mennyire hiszi azt el, hogy amit gondol, az tényleg a valóság?
A legfontosabb, mint mindig, a személyes biztonság megteremtése, ami egyrészt a kliens éppen aktuális állapotának pontos érzékelése, másrészt olyan eszközök használata, amelyek erősítik őt, kiutat mutatnak. Fontos, hogy megtapasztalja, hogy képes ezektől a hiedelmektől megszabadulni, sőt, újakat is alakíthat magának, amelyek sokkal, de sokkal jobban támogatják a céljai elérésében.
Általában több sávos autópályán cikáznak a gondolatok a fejünkben, és ezek egy nagy része a saját magunkkal folytatott párbeszéd. Amíg nem válunk tudatossá és kellőképpen együttérzővé saját magunkkal szemben, addig észrevétlenül, de folyamatosan bánthatjuk magunkat, akár ilyenekkel:
- hogy lehettem ilyen hülye?
- tudtam, hogy így lesz, az élet nehéz
- mi nem a szerencsések közé születtünk
- már túl öreg/fiatal/vékony/kövér/szép/csúnya vagyok hozzá
Csendesedjünk el, és szánjunk egy-egy percet arra, hogy megérezzük a testünkben, hogyan hatnak ezek a gondolatok ránk. Talán rá fogunk jönni, hogy az állandó torok- vagy gyomorszorításunk innen ered, vagy az erőtlenségünk, a szorongásunk, a folyamatos feszültségünk is.
Hogyan vigyük végig a mérgező gondolatokat a tisztítótűzön, és hogyan kreáljunk belőlük támogató megerősítéseseteket?
Többféle módszer alapján én ezeket fejlesztettem ki, és az eredmények magukért beszélnek. Az első lépés, hogy meghatározzuk azt a korlátozó hiedelmet, ami visszatart minket attól, hogy felszabadultan, örömmel és sikeresen éljük az életünket.
Egy példa: „nem fog sikerülni, mert a mi családunkban úgyis mindenki szerencsétlen”
- kérdés: Ki mondja? – az esetek 100%-ban ez nem a kliens saját tapasztalata, hanem valamelyik felmenőjétől hallotta még gyerekkorában.
- kérdés: Biztos, hogy igaz? – itt kezdődik el a mélybúvárkodás: egy kis idő múlva mindenki fel tud sorolni számtalan esetet, amikor ennek az ellenkezője lett az igaz.
- kérdés: Ki lehetnél, ha ez a program már nem futna benned? – itt jönnek fel a kívánságok, az elhallgatott vágyak, de akár olyan képességek is, amelyek természetesen benne vannak a kliensben, csak nem mert hozzájuk kapcsolódni.
- kérdés: Mire kell most engedélyt adnod magadnak? – itt érünk el a legfontosabb ponthoz, sokszor a családhoz, vagy az egyik szülőhöz. Ugyanis a hozzájuk fűződő lojalitás annyira erős lehet, hogy még akkor is tart, amikor az a szülő már nem él. Nagyon komoly elhatározás kell hozzá, hogy kimondjuk és megengedjük magunknak, hogy pl. „engedélyt adok magamnak arra, hogy boldogabb legyek, mint az anyám”. Ez addig azért nem ment, mert a tudatalatti ilyenkor tiltakozik az esetleges kirekesztés ellen, vagy a lépést a szülők megtagadásaként fogja fel. Nem így van, szerencsére. Lehet szeretettel, elfogadással gondolni a szülőkre és bátran továbblépni, felülírni a visszatartó mintákat.
Húsvét jön, a kultúrkörünk legmisztikusabb ünnepe, érdemes ilyenkor a testi mellett gondolati böjtöt is tartani, sőt, jobban is megy! A rendszeresen meditálók itt is előnyben vannak, ügyesebben rá tudnak nézni a gondolataikra, sőt, azt is tudják, hogy a gondolatok semmiképpen sem azonosak önmagukkal. A gondolati nagytakarítás után pedig jöhet a szómágia! Innentől kezdve a szavak szintjén is nagyon oda kell figyelni arra, hogy mit mondunk, ugyanis ez fogja megerősíteni az új hiedelmünket. Nem megy egyik napról a másikra, lesznek majd visszaesések, de ez ne bátortalanítson minket el. Mondjuk azt magunknak „MÉG nem tartok ott”.
Egy mágikus rituálét is hoztam a végére, amihez nem kell semmi más, csak egy bot. Ha teheted, menj el sétálni azzal a szándékkal, hogy egy botot fogsz találni, ami segít neked a gyengeségeid, vagy gátló hiedelmeidtől való megszabadulásban. Ne legyen túl nagy, mert el kell majd égetned. Ha hazaértél, egy nyugodt környezetben egy-egy papírra írd le, hogy mitől szeretnél megszabadulni: pl. kishitűség, bátortalanság, alárendelődés. A papírokat fűzd fel a botra, majd kérd meg, hogy vegye át tőled ezeknek az energiáját. Fogod érezni, hogy mikor jön el az idő, amikor a bot teljesítette a feladatot. Majd készíts el egy kis máglyát és égesd el a botot. A felszálló füsttel vizualizálhatod, hogy ezek a szavak végleg eltűnnek.
ABRAKADABRA – megteremtem, amit mondok. Nagyon fontos tanítás, talán a legfontosabb, figyeljünk rá.
2023 április