Édesanyám mindig azt mondta, hogy „ha velem történt valami, akkor megkeményítettem magam és mentem tovább”. El lehet képzelni, hogy ez az erős asszony, aki tényleg szinte mindent kibírt, mennyire volt érzelmileg elérhető, mennyire tudta megadni a gyerekeinek azt a feltétlen szeretetet, amit csak egy anya tud. Az az érzés, hogy „elég vagyok”, vagy „úgy vagyok jó, ahogy vagyok” és „nem kell tennem semmit, hogy szeressenek, mert a lényem már eleve szeretetre méltó”, az az anyai törődésből jön. A jó hír, hogy a gyógyulással képessé válunk saját magunk legjobb anyjává válni, meg tudjuk tanulni, hogyan értékeljük és szeressük magunkat, és meg tudjuk tanulni az öngondoskodást. Itt is az a kulcs, hogy belássuk, a múlt elmúlt, és onnantól kezdve senki más, csak mi vagyunk felelősek azért, hogy milyen lesz az életünk.

Éld bele magad az ő helyzetébe! – hangzik sokszor a valóban jó tanács, mert amikor valakivel konfliktusba kerülünk, képtelenek vagyunk empátiával fordulni felé. Pedig hamarabb konszenzusra jutnánk, ha a düh, félelem, megbántottság mögött meglátnánk az embert is, aki lehet, hogy éppen hasonló érzelmekkel küzd, mint mi, csak nem tudja magát kifejezni. Aztán próbálkozunk. Tényleg, minden erővel… De csak nem jön össze.

The above title is a quote from Jiddu Krishnamurti, the Indian philosopher who travelled the world for over sixty years giving lectures whose main message was that only a complete transformation of individual hearts can bring peace to societies. He stressed that he...

A múltkori bejegyzésemben – Hová tűnt a taps? – Dr. Srini Pillay-re hivatkoztam, míg a másodikban támaszkodom Dr. Stephen Porges kutatási eredményeire is. Az első részben írtam a pandémia egyéni hatásairól, az agyunk által küldött folyamatos vészjelzésekről és a...