Mindannyian teljesnek születünk.

A legautentikusabb lények a kisbabák, akik mit sem törődve a környezet rosszallásával, ha kell, üvöltve követelik maguknak, amire szükségük van, vagy hangosan kurjongatnak, amikor éppen csendben illene lenniük. Ezzel az „úgy vagyok jó, ahogy vagyok” biztos tudattal születünk mindannyian a világra, ám a környezetünkbe való beilleszkedés – amely a túlélésünk záloga! – lassan átformálja ezt a korai biztonságot, és megtanuljuk, hogy ha valamit el szeretnénk érni, akkor szerepeket kell felvennünk, vagy tennünk kell azért, hogy ránk figyeljenek. Tesszük mindezt az akkori intelligenciánknak megfelelő, lehető legjobb választásként!

Közben lehasítjuk a fájdalmas részekeinket, amelyek a későbbi árnyékaink vagy vakfoltjaink lesznek, és ha nem integráljuk őket magunkba, belülről emésztenek minket. Lehetünk sikeresek, élhetünk bőségben, de belül mégis azt érezzük, valami nem elég. Néha megmagyarázhatatlan szomorúság, depresszió veszi úrrá magát rajtunk, vagy a testünk jelez, hogy baj van. 

A belül futó programjaink: pl. „Valamit tennem kell azért, hogy értékesnek érezzem magam” vagy „Nem vagyok elég jó” változatos függőségekbe sodorhatnak minket – munka- társ- drog- alkohol-, és társai. Ezek a függőségek képesek egy időre elfedni a hiányt, de hosszú távon semmiképpen, sőt. Nem véletlenül a világban az egyik vezető halálok az öngyilkosság, a 15-39 évesek körében a leggyakoribb, és naponta Magyarországon heten próbálnak meg öngyilkosok lenni. Látszólag mindenünk megvan, sőt, néha túlzottan is, de mégsem vagyunk boldogok.

Az érzelmileg elérhetetlen anya vagy szülők, a kisgyermekkori veszteségek, éhezés vagy fizikai és érzelmi erőszak a neurobiológiai hálózatunkra hatással van, az agyban lévő amygdala (mandulamag) állandó készenléti állapotra kapcsol, amely nagyon megterhelő a pszichénknek és a fizikai szervezetünknek is. A gyermekkori negatív események a testben szomatizálódnak, ezért a gyógyulási folyamat egyik kritikus és elengedhetetlen része, hogy a testhez a kapcsolatot visszaállítsuk. Azok a folyamatok, amelyek kizárólag a kognitív funkciókra, a megértésre koncentrálnak, ezért nem képesek radikális eredményeket elérni.

A gyógyulás akkor eredményes, ha helyreáll a test-szellem-lélek kapcsolata, amelynek következtében mind az észleléseinkben, döntéseinkben és a kommunikációnkban képesek vagyunk a testi bölcsességünkre támaszkodni. Ezzel egyidőben növekszik a magunkkal szembeni együttérzés, és képessé válunk ezt mások felé is kiterjeszteni. Erősebbé válik az intuíció, a belső iránytű, bátrabban hozunk meg olyan döntéseket, amelyek a saját utunkat támogatják. A gyógyulás megbízható jele, ha a környezetünk változik, kilépünk a függőségeinkből, táplálóbb kapcsolatokat alakítunk ki és nem szorongunk többet.

A program 5 modulja egymásra épülve egy spirálszerű, dinamikus fejlődési útra hív mindenkit, aki elég bátor ahhoz, hogy szembenézzen az elakadásaival és elköteleződjön a mély munka felé. A teljes folyamat végére helyreáll a kapcsolat az autentikus belső énnel és képessé válunk a további munkát magunkon önállóan is folytatni.