Unásig halljuk úton-útfélen, hogy a mostani világunkban csak a változás az állandó. Igen, a dolgok folyamatosan változnak – akár óráról-órára -, és valóban, ember legyen a talpán, aki ezt kibírja, sőt, képes arra, hogy a káoszból valami jót hozzon ki.
A Térkép helyett iránytű pogram során megtanulunk olyan erősen kapcsolódni a belső vezetőnkhöz, hogy ha kell, a legviharosabb tengeren is átnavigáljon minket.
„A nyugati típusú kultúrákban az a hiedelem, hogy tökéletlennek születtünk és ezért folyamatosan jobbá és jobbá kell válnunk. De vannak olyan kultúrák is, ahol elismerik az élet természetes ciklikusságának rendjét és azt is, hogy ez spirális úton halad. Úgy tartják, hogy az életünk során folyamatosan újabb és újabb ciklusokon megyünk át és fontos, hogy a fejlődési spirálokon egyre nagyobb magabiztossággal jussunk túl.” – vallja Dr. Martha Beck életvezetési tanácsadó és szociálpszichológus, aki szerint ahhoz, hogy erre képessé váljunk, érdemes elsajátítani azt a változási „meta-képességet”, amely 4 lépésből áll.
Minden komoly változás egy „Elengedés és Újjászületés” fázissal kezdődik, és ehhez képzeljünk el egy hernyót, ami békésen éldegél a fákon, leveleket majszolgat, ám egyszer csak valami éhségroham jön rá és elkezd zabálni. Eszik és eszik, szinte pukkadásig tömi magát, majd keres magának egy helyet, ahol bebábozódhat. Először elkezdi kívülről lehántani a hernyó-bőrét és hamarosan báb lesz belőle. Ebben a folyamatban a hernyó teljesen feloldódik belülről, egy ragacsos „bogár lé” lesz belőle. Ha ilyenkor felvágjuk a bábot, a pillangónak még csak kezdeményeit sem láthatjuk. Ám ebben a ragacsos masszában egyszer csak elkezdenek egyre erősebbé válni azok az imágó sejtek, amelyek már hordozzák magukban a pillangó DNS-ét. 
Bennünk is így kezdődik minden egyes komoly változási folyamat. Bizonyos személyiségvonásainknak fel kell oldódniuk, és ehhez kell az elengedés.
Ez nem könnyű. Szembesülünk azokkal a visszafordíthatatlan dolgokkal, amelyeknek már vége, és ez ránk zúdít egy csomó kellemetlen érzést: értéktelenséget, tehetetlenséget, szégyent, alsóbb rendűséget és még sorolhatnám. Ha egy változásban vagyunk éppen, és így érzünk, akkor ne harcoljunk ellene. Csak tudatosítsuk, hogy éppen az eddigi identitásunk nem akar engedni, és keményen dolgozik a változás ellen.
A múlt elengedése általában egy többkörös érzelmi hullámvasút. Folyamatosan váltakozhat bennünk a tagadás, a düh, a szomorúság, de ez nem baj. Ezt a szakaszt nem „mi csináljuk”, hanem „megtörténik velünk”.
Minél inkább bele tudjuk engedni magunkat ebbe a folyamatba, annál kevesebb sallanggal jövünk ki a végén. Ez a folyamat legkritikusabb szakasza, ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, vagy túl gyorsan akarunk túlleni rajta, akkor nagy az esély, hogy visszafordulunk. Érthető, hiszen az ismerős dolgok mindig biztonságosabbak, még ha rosszak is.
Mivel tudjuk támogatni ezt a folyamatot?
- Engedd meg magadnak, hogy begubózz! Még ha elfoglalt is vagy, szánj magadra reggel vagy este legalább fél órát, amikor megéled a nehéz érzéseidet. Ha sírnod kell, csak sírj, de dühönghetsz is, csak semmiképpen se cenzúrázd magad.
- Ha van egy valóban közeli és igaz barátod, aki már átment hasonló dolgokon, beszélgess vele. Ha nagyon elhatalmasodnak a negatív érzések, keress bátran segítséget, de figyelj arra, hogy a terapeuta vagy coach képes legyen rád hangolódni és meg tudjon tartani a feszült helyzetekben.
- Egy valódi figyelmet és igaz kapcsolódást biztosító kör képes arra, hogy az „Elengedés és Újjászületés” fázisaiban megtartson. Egymás történetei, folyamatai pedig abban is megerősítenek, hogy az időről-időre történő „visszaesések” normálisak.
A változási folyamat további lépései Dr. Beck modellje szerint:
2. Az „álmodozás és tervezés”, amikor még mindig csak „belülről dolgozunk”. Néha jönnek furcsa képek és gondolatok egy új életről, ám ezek többsége szertefoszlik. De némelyik megmarad, és érezzük, hogy valóban felcsigáz bennünket. Lehet ez egy új kezdet?
3. A „hős megpróbáltatásai”, amikor már érezzük, hogy készen állunk, hogy a tervünkkel kilépjünk a napvilágra. Ha bárki is azt gondolná, hogy ez végre egy könnyű szakasz, hát elmondanám, hogy épp, hogy nem! A pillangónak is rengeteg energiájába telik, míg kirágja magát a bábból, sokszor fel is adja, visszaesik. Ha ilyenkor valaki jóhiszeműen elkezd a pillangónak kívülről segíteni, a pillangó elpusztul. De a jó hír, hogy minél többet próbálkozik, annál erősebbé válik és annál tovább fog élni.
4. Az „ígéret földje”, amikor már terveket készítünk, majd cselekszünk is az álmaink megvalósításáért. A bábból végérvényesen kikelt a pillangó gyönyörű szárnyakkal, és ahogy egyre jobban kapcsolódik az új identitásához, a környezetében is a radikális változás motorja lesz. A belső értékrendje, missziója hajtja és tudja, hogy mekkora az ereje.
A hernyó életében csak egyszer adatik meg, hogy pillangóvá váljon, mi képessé válhatunk rá újra meg újra.
Ha szeretnéd elsajátítani ezt a meta-képességet, jelentkezz a következő, ősszel induló „Térkép helyett iránytű” programunkra.
Egy kis érdekesség, hogy hogyan történik meg az átalakulás:https://www.youtube.com/watch?v=G3VMl-EY2DM
Az őszi programra már fogadunk előzetes jelentkezéseket, a leírásban lévő linken ezt megteheted.
Szeretettel, Andi és Emese