A koronavírus második hullámának kellős közepében sokat töprengek azon, hogy ez az időszak miért gyökeresen más, mint a tavaszi. Nem csak a számok és a sajnálatos veszteségek tekintetében, hanem az erre adott reakciónkat illetően is. Nem tapsolunk esténként az orvosoknak, kevesebb az önkéntes felajánlás, ingerültebben válaszolunk egymásnak, kifejezetten igaz ez a közlekedésre de akár a közösségi médiára is.

Nagyon sok magyarázatot és választ lehet találni, de mivel engem a legjobban az emberi viselkedés mozgatórugói érdekelnek, addig kutakodtam, amíg rá nem találtam Dr. Srini Pillay agykutatóra, aki a Harvardon tanít és tagja annak a meghívásos alapon működő pszichológusi grémiumnak, amelynek célja, hogy irányt mutasson a pszichológia jövőjének. Egyébként pedig egy fantasztikus figura, zeneszerző, költő is egyben és kifejezetten jó humoral megáldott előadó.

Nézzük, mit mond erre Dr. Pillay:

  1. A jelenlegi helyzet hasonló reakciókat vált ki belőlünk, mint egy háború, azaz:
    1. Csapdában érezzük magunkat – predator anxiety -, mint ha a búvóhelyünkön rettegve arra várnánk, hogy mikor csap le rank a ragadozó. Tudjuk, hogy minden csak idő kérdése, és előbb-utóbb eljön a vég.
    2. Elérhető közelségbe kerül a saját halálunk – mortality salience -, ami kifejezetten igaz a második hullámra, ahol a legfiatalabbak is szerepelnek az elhunytak között. Ez még önmagában nem is lenne baj, hiszen ez az élet természetes velejárója, de a kultúránkban a halál és a haldoklás tabu, nincsenek jó eszközeink a kezelésére. A haldoklók többsége magányosan, szeretteitől távol hal meg, és ez a COVID-betegekre egyértelműen igaz.
    3. Beszűkült reakcióink lesznek – reducing complexity -, amely azt jelenti, hogy növekszik a szorongás, a pánik, a félelmek és a fóbiák. 
  2. Kétféle szorongást különböztetünk meg:
    1. Fentről lefelé (top-down) kialakulót – szép lassan alakul ki bennünk a szorongás, a gondolatainkon keresztül, és ha nem vagyunk elég gyakorlottak az önismeretben, főleg a mindfulness-ben, a gondolataink képessé válnak teljesen elborítani minket. A saját gondolataink csapdájában vergődünk, amelyek sokszor távol állnak a realitásoktól.
    2. Lentről felfelé (bottom-up) kialakulót – amelyek általában egy hirtelen ingerre adott testi reakció mentén alakulnak ki. A testi reakciókat és érzelmeket gondolatok követik, feltéve, ha nem fagyunk le teljesen. A test emlékezik, most már azt is tudjuk, hogy örökölt reakciókat is hordozunk magunkban, és sokszor meg sem tudjuk magyarázni, hogy mi a szorongás valódi oka.
  3. A szorongás oka, az agyban lévő magdulamag (amygdala) és a homloklebeny túlzott működése, amelyet ha nem vagyunk képesek hathatósan kezelni, az idegpályák erősödésével a szorongás is egyre jobban nő. Milyen megoldások jöhetnek szóba?
    1. A meditáció egyes fajtái segíthetnek, de azok is inkább a “fentről lefelé” kialakuló szorongásnál hatásosak, és mivel ez a helyzet egy különös mixe a kétféle szorongásnak, ezért önmagukban nem elégségesek.
    2. A relaxáció, és minden olyan tevékenység, amellyel hagyjuk az agyunkat “kikapcsolni”, felfrissülni, kifejezetten ajánlottak a szorongás csökkentésében: pl. legalább 30-40 perc séta a természetben, zenehallgatás (komolyzene), olyan tánc, ahol koreográfiát kell követni, tehát a mozgásnál összehangolódik a jobb és a bal agyfélteke tevékenysége.
  4. A tiszta gondolatokért – CIRCA. Dr. Pillay az alábbi kognitív megközelítést javasolja annak érdekében, hogy elhessegessük a felhőket a gondolataink körül:
    1. C – CHUNK – szeleteljük fel az elefántot: mi az, mit ma (holnap/héten) meg tudunk tenni, és előremutató, pro-aktív?
    2. I – IGNORE – hogyan tudjuk a káoszt ignorálni? Minimálisra szorítani a hírek hallgatását és a közösségi media használatát.
    3. R – REALITY CHECK – meddig tarthat ez a helyzet? Talán ez a legnehezebb válasz, amelyet senki sem tud megmondani, de ha arra készítjük fel magunkat, hogy 3-4 hónap múlva már lesz védőoltás vagy hatékony gyógyszer, azzal is jobban tudjuk az energiatartalékainkat mozgósítani.
    4. C – CONTROL-SHIFT – hogyan tudok nemet mondani azokra a dolgokra, amelyekre nincs hatásom? Ez az egyik leghatásosabb gyakorlat, amely szinte minden alkalommal előjön a vezetői fejlesztések során. Rengeteg információ, megoldandó helyzet kerül elénk nap, mint nap, és komoly önkontroll kell ahhoz, hogy a legtöbbjükre nemet mondjunk és csak azokkal foglalkozzunk, amelyekre valóban hatásunk van.
    5. A – ATTENTION-SHIFT –  a fókuszunk átterelése a problémákról a lehetőségek felé. El tudjuk-e hinni, hogy ez a jelenlegi helyzet, bármennyire is nehéznek tűnik, lehetőségeket is rejt magába? Ha igen, akkor mik lehetnek ezek?

Dr. Pillay kifejezetten vezetőknek és vezetőfejlesztőknek szánta ezeket a gondolatokat, én azonban úgy gondolom, hogy mindenki számára hasznosak és követhetőek. Kívánom, hogy minél több helyre jussanak el és hozzanak felszabadulást a jelenlegi helyzetben.

Finom módszerekkel a koronavírus hatásai ellen – az agykutató válaszol 2. rész