Marianne Williamson író, 15 könyve jelent meg. Politikai aktivista és spirituális tanító. Nemrégiben, immáron második alkalommal, demokrata színekben elindította az elnöki székért folytatott kampányát. (2019-ben visszalépett Bernie Sanders javára) Akkor írta meg a Politics of Love című, utoljára megjelent könyvét.
Jelenleg hárman vannak küzdelemben, Joe Biden mellett Robert F. Kennedy Jr. is ringbe szállt. Marianne támogatottsága, különösen a fiatalok körében, ugrásszerűen nőtt az utóbbi hetekben. A TikTok-on szinte pillanatok alatt 500 ezren kezdték követni, de ami talán még érdekesebb, hogy republikánus oldalról is egyre többen jelennek meg egy-egy kampányeseményén.
Nem is csoda, hiszen Marianne-t hallgatni kifejezetten jó, felemelő és reménykeltő. Azokat a gondolatokat, érzéseket hangosítja ki, amiről a hétköznapi emberek is beszélnek, kiemelve és ráerősítve, hogy az emberek „nem hülyék”. Nem kell, hogy a politikusok gyerekként kezeljék őket, mindenki döntésképes felnőtt ember, felelősen él és azt várja el, hogy az őt képviselő politikusok is ezt tükrözzék vissza.
Marianne egyik legerősebb üzenete, hogy a demokratákra leselkedő legnagyobb veszély 2024-ben nem Trump személye, hanem a sok távol maradó, hitét vesztett szavazó, akik elfordultak a politikától. Szerinte jelenleg ő az egyetlen, aki képes mindkét oldal kiábrándult szavazóit megszólítani, sőt, meggyőzni arról, hogy van miért leadni a szavazatukat.
A reménytelenség tengere
Nagyon keményen megkérdőjelezi a fennálló status quo-t, „ez a kormány a nagyvállalatoké, a nagyvállalatok érdekében és a nagyvállalatok által” jött létre, ahelyett, hogy a nép kormánya lenne, a népért és a nép által, ahogy szól az eredeti Abraham Lincoln idézet. Szerinte nincs különbség republikánusok és demokraták között, mind a kettő vezető politikusai a nagyvállalati, általa zsarnoki mátrixként hívott – a gyógyszer-olaj-élelmiszer-mezőgazdasági-technológiai nagyvállalatokat jelentő hálózat – által befogott báb csupán. Jelenleg a demokrata jelöltek közül ő az egyetlen, aki hitelesen és függetlenül tudja képviselni ezt az álláspontot, mivel pontosan látja, hogy a felső 15-20% egyre gazdagabbá váló réteg körül mekkorára duzzadt a „reménytelenség tengere”. Kampányoldalán így beszél erről:
„Javult-e a rendszer gazdaságilag az elmúlt két évben? Bizonyos szempontból igen. De alapvető dolgokban nem. Egy masszívan, évtizedek óta fennálló korrupt politikai rendszer a kevesek szolgálatában áll a sokak kárára. És ez nem fogja önmagát veszélyeztetni. Minden negyedik amerikai még mindig orvosi adósságban él. (vagy nincs pénze a vizsgálatra, vagy kiváltani a gyógyszereket – ME) Az amerikai munkaerő egyharmada 15 dollárnál kevesebbért dolgozik óránként; a fele egy egyszobás lakást sem engedhet meg magának. Az idősek fele évi 25 000 dollárnál kevesebből él. Az Egyesült Államokban a legmagasabb a szegénységi ráta a fejlett demokráciák közül. Ha az amerikai keresők felső 20 százalékába tartozol, azt érzed, a gazdaság jól működik. És ezért hálásak lehetünk. De ez a 20 százalék egy olyan szigeten él, amelyet a gazdasági reménytelenség tengere vesz körül. Ebben a tengerben számtalan személyes és társadalmi működési zavar növekszik – a krónikus szorongástól és függőségtől kezdve a társadalom valóban pszichotikus, sőt fasiszta elemeinek ideológiai fogságáig. Erre a helyzetre reagálnunk kell, mert ez fenntarthatatlan feszültséggel jár. Franklin Roosevelt azt mondta, hogy nem kell aggódnunk a fasiszta hatalomátvétel miatt Amerikában, amíg a demokrácia beváltja ígéreteit. Mára valósággá vált a fasiszta fenyegetés. De nem csak ez ellen kell harcolnunk, hanem a társadalmi immunrendszerünket is erősítenünk kell. Ez azt jelenti, hogy újból a népünknek kell fókuszba kerülnie. A gazdasági remény és lehetőség masszív infúzióját kell biztosítanunk az amerikaiak több mint 70 százalékának, akik úgy érzik, gazdaságilag reménytelen helyzetbe kerültek, akik most csak épphogy megteszik, amit tudnak, hogy túléljék azt, amiről tudják, hogy egy eredendően igazságtalan gazdasági rendszer miatt jött létre. Az ő és a gyermekeik álmai sekélyesek. Depressziósak és dühösek, és ha ezeket az érzéseket nem csillapítjuk – ha nem elégítjük ki az igényeiket -, akkor Amerika még nagyobb bajban lesz, mint most. Ezért indulok az elnökválasztáson. Negyvenéves karrierem során közel és személyesen dolgoztam olyan emberekkel, akiknek az élete bajban van, és most túl sokan vannak bajban.”
Támadások minden oldalról
Egyértelmű, hogy ezzel a tisztánlátással és ami a szívén, az a száján kommunikációjával Marianne azonnal a támadások kereszttüzébe került. leggyakrabban azt kifogásolják, hogy nincs politikai múltja, de nagyon könnyű gúnyolódni a spirituális útján is, vannak, akik varázsgömbbe bámulónak, vagy kristályokkal beszélgetőnek titulálják. Egy időben a meghatározó véleményvezér tévés Oprah Winfrey spirituális tanácsadója is volt, így ez az entrée komoly előítéletet vált ki azokban, akiknél a spiritualitás szitokszó. Pedig ez az út számára is a mély és valódi transzformációt jelenti, a múlttal való őszinte és együttérző szembenézést és megbékélést annak érdekében, hogy a valódi, univerzális értékeken alapuló, a magunk és közösségeink érdekét szolgáló utat járhassuk. És hogy képes erre, arra bizonyíték az a többezer ember, akikkel az évtizedek alatt ezen a folyamaton végig ment.
A spirituális közösségek árnyoldalairól
Nem kertel azzal kapcsolatban sem, hogy a legtöbb ilyen közösség távol van az igazi úttól, csak „útkerülést kínál”, ahol egy hamis felemelkedésben csak arról lehet beszélni, hogy minden szép és szeretetteli. Nem minden az, sőt! És ha ezzel nem nézünk szembe, akkor akaratlanul is annak az oldalnak a részévé válunk, amely távolságtartásával erősíti a fekete oldalt. Nem csak a saját, hanem a kollektív árnyékokkal is szembe kell nézni és tudatosan fellépni a közösségek érdekében. Beszél arról is, hogy a hiperkapitalizmus világa lejárt, bár látszólag és egyre hangosabban próbálja, még egyszer utoljára megmutatni magát, de ezzel egyidőben születőben van az új is, amelynek az alapelvei a valódi demokráciára, a bolygónk egészségének helyreállítására, a gyerekeink jövőjének biztosítására épülnek. Dalai Lámát is idézi: „Ha meg akarjuk menteni a világot, kell hozzá egy terv. És ha a tervet meg akarjuk valósítani, akkor meditálnunk kell.”
Valóban, ebben a bábeli zűrzavarban, fake news-ok rengetegében nagyon észnél kell lenni. Az ellene intézett támadásokat is nehezen viseli, de az évtizedek óta gyakorolt meditáció segíti abban, hogy ne ösztönből, sértettségéből reagáljon, amely erősítené az ördögi kört. Van ereje és ideje is visszaszereznie a lelki nyugalmát, amellyel képes a célját fókuszba helyezve a válaszokat elegánsan és nagyvonalúan megfogalmazni.
A szeretet hatalma
„A történelem egyik legnagyobb problémája, hogy a szeretet és a hatalom fogalmait általában ellentétpárként állítják szembe egymással. A szeretetet a hatalomról való lemondással, a hatalmat pedig a szeretet megtagadásával azonosítják. Arra a felismerésre van szükség, hogy a hatalom szeretet nélkül féktelen és abuzív, a szeretet pedig hatalom nélkül szentimentális és vérszegény. A hatalom a legjobb esetben az igazságosság követelményeit megvalósító szeretet. Az igazságosság a legjobb esetben a szeretet, amely kijavít mindent, ami a szeretet ellenében áll.” – idézi sokszor Martin Luther Kinget, és ezzel támasztja alá azt is, hogy miért helyezi a gyermekéhezést (jelenleg 13 millió!), a családok gyermeknevelési támogatását, az ingyenes középiskolát és orvosi ellátást a középpontba. A programja hangsúlyosabb pontjai közé tartoznak a garantált bérminimum és a leggazdagabbak megadóztatása is.
Ilyen lenne egy Anya a Fehér Házban: ha éhesek a gyerekek, akkor enni kell nekik adni. Pont.
Esélyek?
Ez tényleg a jövő zenéje. De az biztos, hogy a kiábrándult fiatalok és a hezitáló republikánusok közül egyre többen állnak ki mellette nem csak magánemberként, hanem közéleti szereplőként is, ami újabb és újabb löketet ad a népszerűségének.
Tudja, hogy a káoszból hogyan lehet kimászni és azt túlnőve egy egészséges, stabil életet kialakítani. A társadalmi folyamatok sem különböznek ettől, nyíltan vallja: ahhoz, hogy Amerika lelke meggyógyuljon, szembe kell néznie a 250 éves rabszolgasággal és az azt követő rasszizmussal. A fekete családoknak nem csak erkölcsileg, hanem pénzügyileg is elégtételt kell kapniuk. Csak reménykedem, hogy eljutnak hamarosan az őslakó indiánok kiirtásának hasonló helyreállításáért is, mert ott is lenne tennivaló.
Marianne szerint a társadalom reménytelenebbik oldalán most kezdett az olló kinyílni. Nagy széles réteg csúszik lefelé a spirálon, egyre kilátástalanabbnak élve meg a mindennapokat, de erősödik az a réteg is, amely eddig mindig képes volt az összefogásra, hogy helyreállítsa a dolgokat. A szüfrazsetteket és a rabszolgaság eltörléséért küzdő abolicionistákat hozza fel példaként, akik akkor korántsem voltak kedvezőbb helyzetben, mégis képesek voltak új történelmet írni: bennünk megvan az a történelmi emlékezet és tudat, hogy önkorrekciót hajtsunk végre, — vallja.
Amikor megkérdezték Steve Jobstól, hogy mit keres egy jelöltben, amikor vezetőként szeretné alkalmazni, ezt válaszolta: A kompetenciái fontosak, de nem elegek. Számomra az a legfontosabb, hogy kiderítsem, valóban szereti-e az Apple-t. Mert ha igen, akkor olyan döntéseket fog hozni, amelyek hosszú távon is a vállalat érdekeit szolgálják.
Innen csak egy kérdés maradt számunkra hátra: vajon ki tudná így szeretni Magyarországot?
A cikk megjelent a vulkanfolyoirat.hu-n.