Te honnan válaszolsz erre a kérdésre? Elgondolkoztál már ezen?
Lehet, hogy könnyebb úgy megválaszolni, ha először másokat figyelsz meg. Nem kell ehhez különleges képesség vagy nagyító, elég, ha megnézed, hogyan válaszolnak arra: Hogy vagy?
Viccelődünk is vele: Röviden: jól; hosszan – nem jól. 
Nekem van egy ismerősöm, aki mindig ezt mondja: Volt már jobb, lesz még rosszabb.
És mivel az Élet nagy tanítómester, valahogy nála mindig úgy alakul, hogy volt már jobb, lesz még rosszabb…
Mostanában sokan foglalkoznak azzal, hogy elképzeljék, megálmodják és megteremtsék a jövőjüket, és ez rendben is van. De a legtöbben elfelejtik azt, hogy minden pillanatban teremtünk: a gondolatainkkal, de főként a szavainkkal, ahogy írtam is egy régebbi cikkemben.
„Évezredekkel ezelőtt a mindennapos tudás része volt a mágia, a rituálék, az akkor élők figyeltek és vigyáztak rá, mit mikor tesznek, és arra is, amit a szavakkal és a gondolatokkal mit hívnak elő. Különös tisztelet övezte a szavak erejét, tudták, hogy képesek a teremtésre, némelyik szónak akkora erőt tulajdonítottak, hogy ki sem ejtették őket, inkább szimbólumokkal írták körbe. Például az „abrakadabra” szóra erőteljes varázsigeként tekintettek. A kutatók az arámi nyelvhez – a Jézus által beszélt sémihez – kötik, és azt jelenti: megteremtem, amit mondok. Ha a szó a rokon héber nyelvhez tartozna, akkor hasonlóan ezt jelentené: Úgy történt, ahogyan megmondták.
Nagyon nem mindegy, hogy milyen gondolatokat és érzéseket táplálgatunk nap, mint nap, minek adunk energiát, mert az teremtődik meg az életünkben.”
Ezért tartom fontosnak, hogy megismerjük a Tranzakcióanalízis OK vagyok, OK vagy modelljét, ugyanis ez nagyon jól megmutatja, hogy milyen pozícióból szemléljük a világot és honnan reagálunk.
Életpozíciókról beszél a modell, és abból indul ki, hogy mindenki, kivéve a nagyon súlyos mentális zavarral élőket, alapvetően rendben van. A rendben levés nem a tökéletességet jelenti, hanem azt, hogy tisztában van a képességeivel, elismeri a hibáit, a felmerülő nehézségeket képes egyedül vagy mások bevonásával megoldani, tanul belőle és tovább lép. Az esetleges botlásaiért nem másokat hibáztat, hanem felelősséget vállal önmagáért. Embertársaira is úgy tekint, mint akik rendben vannak. Nem tökéletesek, de vannak erősségeik, megfejlődni valóik, és így tovább…
A legizgalmasabb ebben a modellben, hogy alapvetően mindannyian OK-nak születünk, a világot és magunkat is rendben valónak éljük meg. Úgy egy, másfél, 2 éves korunkig, amikor elkezdődik a környezetünkbe való, egyre erőteljesebb beilleszkedés korszaka. Megtanuljuk, hogy mi az OK, és mi nem. Nem OK, ha ebéd közben szaladgálunk az asztal körül, ha nem akarunk puszit adni a büdös nagypapának, mert ugye nem illik hangosan kimondani, hogy a nagypapa alkoholgőzben úszik és híján van a mosakodásnak is.
Mire iskolába jutunk, valószínűleg rég hátrahagytuk az OK-ságunkat, és valamelyik alábbi életpozíciót vesszük fel:
- én nem vagyok OK, de te OK vagy
- én OK vagyok, de te nem
- én nem vagyok OK és te sem vagy OK
Na, innen szép nyerni, ahogy a mondás is tartja, de a gyógyulás lehetséges, sőt, egyenesen szükségszerű!
Az első lépés mindig az, hogy felismerjük a gondolataink, beszédünk és a viselkedésünk által, hogy melyik életpozíció a leginkább jellemző ránk. Egy kis gyorssegély az önvizsgálathoz:
Nem vagyok OK, Te OK vagy
Jellemzően ide tartozik minden, amit az alacsony önértékelésről, önbizalomhiányról hallottunk és a jó öreg Imposztor szindróma is.
Viselkedés szintjén hajlamosak vagyunk alárendelődni, mindenáron meg akarunk felelni egy vágyott ideálnak, érzéseinkben sokszor előfordul a szégyen, a bűntudat és sokszor fújunk magunknak visszavonulót. Hajlamos vagyunk másokat idealizálni, amivel sokszor mi idézzük elő, hogy egyenlőtlenné válunk a kapcsolatainkban. Ha van benned egy olyan hang, amely sokszor megszólal, hogy „sokkal többet teszek a kapcsolatba, mint mások”, akkor tudd, hogy ez valószínűleg innen eredhet.
Én OK vagyok, de Te nem vagy OK
Ebben az életpozícióban nem egészségesen vagyok OK, ahogy fentebb megfogalmaztam, hanem egy hamis képet dédelgetek magamban, a tökéletességét, és mivel nem vagyok képes az árnyékaimmal szembe nézni, minden kritikára, visszajelzésre negatívan reagálok, személyes támadásnak veszem.
Az imser bibliai mondás, a „más szemében a szálkát is meglátja, a sajátjában a gerendát sem” pont erről szól. Alapvetően felsőbbrendűnek gondoljuk magunkat, és egy ilyen emberhez nagyon nehéz kapcsolódni, ami előbb vagy utóbb elmagányosodással és kapcsolati konfliktusokkal jár. A tapasztalataim szerint az ilyen emberek álarca mögött ott van a rettegő, nagyon magányos, meg nem értett kislány, vagy kisfiú, aki mélyen belül csak arra vár, hogy valaki megszeretgesse őt.
Nem vagyok OK, de Te sem vagy OK
Egyik életpozíció sem könnyű, de ez talán a legnehezebb. Előszeretettel jellemzik ezt Micimackó Fülesével, aki melankolikus, pesszimista és depresszióra hajlamos. Füles nem csupán szomorú, hanem a krónikus lehangoltság, az alacsony energiaszint és a kilátástalanság megtestesítője.
Viselkedési szinten a búskomorság dominál benne, a dolgok rossz oldalát látja, és gyakran előre borítékolja a kudarcot. Ha valakitől sokszor halljuk ezeket: soha, senki, már előre megmondtam, szinte biztosak lehetünk benne, hogy innen szemléli a világot. A belső megélése nagyon hasonló az előző pozícióéval, de azzal a belső tudattal is tetézi, hogy „hiába minden, úgysem tud rajtam segíteni senki”.
Most, hogy összeszedtük a négy életpozíció legfontosabb jellemzőit, a kérdés az, hogyan tudunk ezekből kijönni és visszatérni az OK vagyok, OK vagy állapotba.
A jó hír, hogy természetesen ez lehetséges, nagyon is, mindegyikhez azonban más-más stratégiát érdemes alkalmazni.
Ha érdekel, hogy hogyan lehet visszaokésodni, iratkozz fel a csatornáimra, ahol egy videó-sorozatban beszélek erről.
Facebook: https://www.facebook.com/profile.php?id=61587210853039
Instagram: https://www.instagram.com/moricz_emese/
Linkedin: https://www.linkedin.com/in/emese-moricz-leadership-development/
Képek forrása: sorskonyvnelkul.blog.hu és https://iamfearlesssoul.com/why-we-reject-opinions-different-to-our-own-and-how-to-make-a-different-choice/