Még tavaly karácsony körül eldöntöttem, hogy ebben az évben minden, amit tenni fogok, az vagy örömből, vagy szenvedélyből fog megtörténni. Az Életnek is megvan a magához való humora, egy ilyen fajsúlyos elhatározás után rögtön kaptam is két akkora leckét, hogy csak törölgettem a szemeimet. Ezt akarod? Akkor kösd fel a gatyaszárat!
Pár napra rá meghiúsult a „nagykarácsony”, a lányoméknak otthon kellett maradniuk, mert a kisebbik gyerkőc lázgörcsöt kapott a repülőtéren, közvetlenül felszállás előtt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy mindez nem a levegőben történt, és a picurka egy órán belül már bent volt az intenzíven, szakértő kezek között. Mi még napokig nem tértünk magunkhoz, de ő hamar kiheverte… Majd karácsony másnapján, egy szerencsétlen esés következtében sikerült a jobb csuklómat úgy eltörni, hogy implantátummal kellett rögzíteni az elmozdult csontokat. A műtétet több hetes rehabilitáció követte.
Hallelujah, innen szép nyerni, ahogy tanult kollégáim mondják, ha ebben a helyzetben is sikerül a szándékom mellett kitartani, akkor én leszek a reziliencia felkent szakértője😊. Bár sohasem voltak ilyen aspirációim, de valahogy mégiscsak kellett motiválni magamat. A műtét harmadnapján jött egy felkérés a Coachszemlétől, hogy írjak egy cikket, és mivel az írásra nehezen mondok nemet, össze kellett szedni magam. Fogalmam sincs, hogy mikor került a Word funkciói közé a diktálási lehetőség, de amikor megnyitottam, szinte kikukucskált, hahó, itt vagyok 😊 A kötelesség helyett ott termett az újdonság varázsa, és a próbálgatás lehetősége. A jobb kezem időszakos elvesztését sem éltem meg drámaian, azt figyeltem inkább, hogy a bal hogyan válik napról napra ügyesebbé. Agyműködésünk szempontjából nagyon is szükségünk lenne, hogy azokat a dolgokat, amit szinte csak a jobb (a balkezeseknek a bal) kezünkkel teszünk, pl. a fogmosás, tudatosan a másik kezünkkel is csináljuk. Ezzel a bal agyfélteke dominanciát ellensúlyozzuk és növeljük a kreativitásunkat. Huh, első nagy lecke teljesítve…
A coach és az ő cipője
És ezután jött csak a neheze! Így utólag visszanézve a baleset és a hat hetes rehab csak bemelegítés volt arra, ami ezután következett. Mivel eldöntöttem, hogy minden fontos momentum előtt őszintén válaszolok a kérdésre: ez most az örömödet vagy a szenvedélyedet táplálja? – nem hazudhattam magamnak! Elég mély önreflexiós munkát zúdítottam így a nyakamba, nem volt mindig könnyű, de így utólag azt mondom, megérte.
Mire jöttem rá az egy év alatt? Először is arra, hogy ezt nagyon-nagyon-nagyon, mondhatni brutálisan nehéz volt megtenni, főleg az elején. Nekem. Úgy gondolom, hogy azok számára, magamat is beleértve, akik a teljesítményorientált világban szocializálódtak, és egyébként is magas a mérce, nem is olyan könnyű, hogy engedélyt adjunk magunknak az örömre, a felszabadultságra és a „levésre”, hogy csak úgy legyünk. De azzal is szembe kellett néznem, hogy még mindig nagy (volt) bennem az elvárásoknak való megfelelés, vagy mások igényeinek kielégítése. Jó volt ezekre egyrészt ránézni és megkérdezni magamtól, hogy szükségem van-e még rá? Szinte 100%-ban sikerült ezektől megszabadulnom.
Azt nem mondom, hogy minden, amit tettem, csak az örömöt és a szenvedélyt táplálta, de sikerült hónapról-hónapra, egyre jobban vennem az akadályokat. Ahogy tápláltam magamban a magocskát, úgy lettem képes arra is, hogy bátran nemet mondjak olyan helyzetekre, kapcsolatokra, amelyek már nem szolgáltak, és szenvedést jelentettek. Megtapasztaltam azt is, hogy minden befejezés egy új kezdet, még akkor is, ha nem látom, hogy ez mikor és hogyan fog megnyílni.
Önazonosság és sebezhetőség a gyakorlatban
Sokat beszélünk az önazonosságról, és ezzel együtt a sebezhetőségről is, amiről beszélni és e szerint élni nagyon nem ugyanaz. Visszanézve azt mondom, hogy kell egy jó 6-8 hónap, amikor az ember (lánya) tényleg minden döntését, még a legapróbbakat is ezen a lencsén keresztül nézi és hozza meg. Ha őszintén, de szeretetteljesen! bánunk magunkkal, folyamatosan reflektálva magunkra, csak úgy tolulnak az arcunkba azok a dolgok, amiket megszokásból, vagy abból a célból csinálunk, hogy másoknak megfeleljünk. Ez persze nem zárja ki azt, hogy ne lehessen valódi örömöt okozó a tevékenység, de az eddigi, nem csak saját tapasztalatom az, hogy ez általában nincs így.
Arra nem is gondoltam, hogy az öröm és a szenvedély mellé felzárkózik a bátorság is, de most már tudom, hogy ha folyamatosan magunkat választjuk, akkor azt nem lehet másképp. El lehet jutni a belső bizonyossághoz és békéhez, folyamatos önreflexióval, befelé figyeléssel, apró lépésekkel.
Ma van december 13-a, Luca napja, ilyenkor érdemes varázsolni, búzaszemeket elültetni és szeretettel gondozni karácsonyig.
Sokunknak érzelmileg és fizikailag is megterhelő volt ez az év, akikkel beszélek, már mindenki csak arra vár, hogy végre vége legyen. Ezt megértem, de szerintem nem lenne szabad, hogy így legyen. Az Életünkről van szó, mégiscsak… Ha nem is hiszel a varázslatokban, teremts magadnak ma vagy a hétvégén egy kis időt arra, hogy gondold végig, tényleg mire lenne szükséged, hogy boldog és kiteljesedett legyen a következő éved. Gyújts egy gyertyát hozzá, és rajzold is le, vagy keress képeket a vízióhoz.
Amikor készen vagy, figyeld meg, hogy milyen érzések fűződnek hozzá. Hitetlenkedsz, hogy úgysem sikerül? Vagy energizál, mert már látod magadban a megvalósulást?
Bárhogy is van, csak fogadd el, mert ott vagy, ahol vagy. Ha túl sok benned a kétség, javaslom azt a szertartást elvégezni, amit az Abrakadabra cikkemben írtam le.
És ne felejtsd, hogy az apró lépéseken keresztüli változtatásnál nincs erőteljesebb módszer. Határozd el, hogy naponta fogsz valami apróságot tenni annak érdekében, hogy egy év múlva a felszabadultabb, önazonosabb és örömtelibb magaddal nézhessél szembe. A legfontosabb, hogy folyamatosan párbeszédben legyél magaddal: hogy vagy egy-egy helyzettel? mire lenne szükséged? melyik döntésed szolgálja a jóllétedet a legjobban? mi lenne az öröm útja? Amikor elkezded saját magadat választani, úgy fogod másoknak is ugyanezt megengedni és inspirálóvá válsz, lehullanak rólad a maszkok.
Kívánom, hogy jövőre minél bátrabban merjétek magatokat választani. Apró döntések és lépések mentén. Az egy évben pont 365.
Boldog Adventet és karácsonyi ünnepeket! Emese